Almacsigák
	Útmutató az almacsiga tartásához akváriumban vagy mesterséges tóban (magyar verzió). Részletesebb információ megtalálható ennek a honlap-nak a többi részén (az egész angolul), ill az Animal Defence Society of Toronto (Társaság az Állatok Védelméért, Toronto) honlapján a www.animaldst.esmartweb.com címen.

Bevezetés
Az almacsiga család vagy más néven Ampullariidae tagjai közönséges édesvízi csigák, melyek a világ különbözô trópusi területein élnek. Számos fajuk eljutott az akváriumkereskedésig, és népszerû, házikedvencként tartott csigává vált.
Vonzó külsejük és viszonylag nagy méretük (5-15 cm / 2-6 hüvelyk, fajtól függôen) nagyban hozzájárult sikerükhöz. Mindemellett, népszerûségük ellenére, még mindig sok félreértés övezi ezeket a rejtélyes csigaként is emlegetett állatokat.
Például a legnépszerûbb akváriumokkal foglalkozó könyvek Ampullaria gigas és Ampullaria cuprina néven utalnak ezekre a csigákra, pedig mindkét név évek óta hibás és elavult a tudományos irodalom szerint. Történelmi szempontból az elnevezéssel kapcsolatos problémák teljesen érthetôek, mivel a hobbikkal foglalkozó szakirodalomban ismeretlenek azoknak a szerzôknek a munkái, akik a 18. és 19. században jellemezték az almacsigákat.
A legutóbb elfogadott nevezéktan az almacsiga családot (Ampullariidae) több nemzetségre osztja fel: Asolene, Felipponea, Marisa és Pomacea az Újvilág nemzetségei (Dél-Amerika, Közép-Amerika, Nyugat-India és az Egyesült Államok déli része), míg az Afropomus, Lanister és Saulea nemzetségek Afrikában találhatók. A Pila nemzetség tagjai Afrikában és Ázsiában ôshonosak.
Az almacsigák egyivarúsága egy szintén gyakori tévedés. Annak ellenére, amit a legtöbb ember gondol, nem minden csiga kétnemû, sok másik csigával együtt az almacsiga is a kivételekhez tartozik. Ez az információ meglehetôsen fontos abban az esetben, ha tenyészteni szeretnénk a csigákat vagy csak szeretnénk meggátolni a párosodást. Sajnos legtöbb almacsiga faj esetében nehéz megállapítani a nemet csupán kinézetük alapján, hacsak nem párosodnak éppen vagy a nôstény petéket rak.

Élôhely és alkalmazkodás
Az almacsiga ökológia rendszerek széles körének a lakója, a mocsaraktól kezdve a vizesárkokon át a mesterséges és természetes tavakig, folyókig, sok helyen megtalálható. A fajok nagyobb része az állóvizeket részesíti elônyben a folyóvízzel szemben, és csak néhány faj alkalmazkodott a gyors áramlatú folyókhoz.

Lemerüléskor szívócsövön keresztül lélegeznek (Pomacea canaliculata).

A tüdô/kopoltyú kombináció a csigák alkalmazkodását mutatja olyan élôhelyekhez, ahol szegényes a víz oxigéntartalma. Mocsarakban és sekély vizekben ez gyakran elôfordul. Tüdô nélkül teljesen a kopoltyúra lennének támaszkodva, amely csökkentené túlélôképességüket.
Másik elônye az ajtóval rendelkezô csigaház (operculum) és a levegôs légzés kombinációjának, hogy aszály esetén is képesek életben maradni. Az aszály gyakori jelenség ezeken a területeken a száraz évszakban. Ilyenkor beássák magukat az altalajba, és a házukat szorosan bezárva, ott töltik a nyarat.
Amikor a körülmények lehetôvé teszik az egész éven keresztüli ébrenlétet (se szárazság, se hideg nincs), akkor a csigák nem nyaralnak, hanem a teljes évet aktívan töltik.
A szárazság elleni védelmen kívül a csigaház ajtaja a ragadozók távoltartására is szolgál.

Legtöbb faj, fôleg a Dél-Amerikai Pomacea nemzetségbôl, egy másik figyelemre méltó anatómiai jellegzetességgel, a légzôszifonnal is rendelkezik. Ez a szerv, melyet a nyak bal oldalán elhelyezkedô köpönyeg-üregnek a gyûrôdése hoz létre, szinte alig látható, amikor nincs használatban. Abban az esetben, amikor a csigának szüksége van a tüdejében lévô levegô felfrissítésére, a gyûrôdésben elhelyezkedô izmok összehúzódnak, és a gyûrôdés egy hajlékony tubushoz hasonló szerkezetté (szifonná) változik. Ez teszi lehetôvé, hogy a csiga levegôt vegyen mialatt a vízfelszín alatt tartózkodik.
A víz alatt tartózkodás nagyszerû elônyt jelent az almacsigának, mert egyébként a felszínen rendkívül sebezhetô a csigaevô madarak miatt.
A légi tojások egy másik, méginkább kiemelkedô jellegzetességük az almacsigáknak. Amikor eljön az idô, a nôstény elhagyja a vizet, és a petéket lerakja egy független vízi vegetáció szárára, egy fatörzsre, egy sziklára vagy akármilyen más kemény tárgyra. Ez a különleges viselkedési forma a mostani ismeretek szerint csak az almacsiga családban lézik. Azonban nem mindegyik almacsiga rakja tojásait a víz felszínére. Az Asolene, Felipponea, Lanistes, Marisa és valószínûleg az Afropomus és Saulea nemzetség tagjai is egy zselészerû masszába, a vízbe rakják le petéiket valamely vízi vegetációra, kôre vagy más tárgyra.

Gyakori akváriumi fajok
Az almacsiga beazonosítása fontos lehet, mivel a fajok táplálkozási szokásai némileg különbözôek.
A folyamat leegyszerûsítése kedvéért megállapíthatjuk, hogy ha boltban vásároltuk a csigát, akkor valószínûleg egy Pomacea diffusa-vel ("rejtélyes csiga", hegyes tetejû csigaház, elefántcsontszínû csiga) vagy pedig egy Pomacea canaliculata almacsigával van dolgunk. Illetve ha a csigának 2,5 cm-tôl (1 hüvelyktôl) nagyobb, lapos háza van, sötét csíkokkal tarkítva vagy anélkül, akkor egy Marisa cornuarietis (Óriás cölöpszarvú csiga) tulajdonosai vagyunk. Eltérô kinézete miatt ezt a csigát nem mindig azonosítják almacsigaként. Kevésbé gyakori, de szintén elôfordulhat alkalomadtán az akváriumkereskedésekben (fôleg az Egyesült Államokban) a Pomacea paludosa (Floridai almacsiga).
Egyedül a népszerû Pomacea diffusa alkalmas arra, hogy növényzettel ellátott akváriumban tartsuk ôket, mivel az a csiga fôleg halott és rohadó anyagokkal táplálkozik, illetve puha fogaival képtelen felfalni a szép vízi vegetációt.

Pomacea diffusa vagy másnéven rejtélyes csiga. Többféle színvariációját tenyésztették ki az elmúlt évek alatt.

Sárga Pomacea canaliculata. A természetes variációnak barna alapon sötét sávokkal tarkított háza van.

Marisa cornuarietis vagy másnéven Óriás cölöpszarvú csiga.

Az alul látható gyors útmutató segítségével azonosítani tudjuk ôket a csigaház formája alapján.
Fontos: Amikor megpróbálja meghatározni a fajokat a képek összehasonlításával, akkor hagyja figyelmen kívü a csigák színét. Sokféle színvariáció (ház és test) létezik egy adott fajon belül (a Pomacea diffusa csigák fotói fentebb láthatók).
Néha másféle almacsiga fajok is megjelennek a kisállatkereskedésekben, elsôsorban importáltak. Ebben az esetben eléggé nehéz azonosítani ôket.

Pomacea diffusa: lapos vállak és 90 fokos varratok. A lapos váll azonban a csigaház utolsó csavarodásában már kevésbé látható. Méret: 45-65 mm.

Pomacea canaliculata: perforált varratok, 90 foktól kisebbet bezáró szöggel. Ez a csigaház gömbszerûbb (kerekebb) a Pomacea diffusa házához képest. Méret: 45-80 mm.

Pomacea paludosa: Majdnem lapos, 90 foktól nagyobb szöget bezáró varratok, amely a csigaháznak tölcsér alakú csúcsot (tüskét) biztosít. Méret: 45-65 mm.

Gondozás és szaporítás

Elhelyezésük
Almacsigát könnyedén tarthatunk szabványos akváriumban, habár nem mindenki számára a legjobb választás hatalmas vízinövényevô étvágya miatt.
Mindemellett, ahogyan már elôzôleg is szerepelt, a Pomacea diffusa kivételnek számít, és akár éhen is hal a friss akváriumi növények között, ha nem biztosítunk neki megfelelô mennyiségû táplálékot. Sajnos legtöbb ember, még azok is, akik a kisállatkereskedésben dolgoznak, nincsennek tisztában ezekkel a különbségekkel, és az összes almacsigát károsnak tartják a növényzet számára (íme, mégegy tévhit).
Az almacsigák a legtöbb hallal probléma nélkül élhetnek együtt, de a csigaevô halfajtákat kerülni kell (nyilvánvalóan). Ezenkívül sok hal megpróbálja lecsípni az almacsia csápjait, de ez nem okoz problémát, mivel az almacsigák hamar alkalmazkodnak és csápjaikat a csigaház alatt tartják.
Általában ajánlott legalább 10 liter vizet számítani minden közepes méretû almacsigára. Ezenkívül egy akváriumot letakaró fedôlap is szükséges, hogy megakadályozzuk az éjszakai elszökést. Nem az elsô eset, hogy valaki a földön fedezi fel almacsigáját!
A víz és a fedôlap között jópár centiméternyi helyet kell hagyni, hogy friss levegôt biztosítsunk a csigáknak. Még akkor is, ha kopoltyúval rendelkeznek a tüdô mellett, levegô nélkül megfulladnak. Hogyha valaki szaporítani akarja a csigákat, akkor körülbelül 10 centiméternyi hely szükséges a levegônek, másként a csigának nehezére esne a tojásokat a víz felszíne fölé rakni.

Amikor a víz kalciumszintje túlságosan alacsony, a csigaház megrongálódik és lyukak jelennek meg rajta (Pomacea diffusa).

A víz minôsége
Az almacsigáknak nincsennek nagy igényeik a víz minôségével kapcsolatban: rosszabb körülményeket is túlélnek, mint a halak. Ugyanazokat az óvintézkedéseket kell megtenni, mint a halak esetében, hogy a víz minôségét elfogadható szinten tartsuk (szûrés, rendszeres vízcsere stb).
Másrészt, mivel a csigáknak kalciumra van szükségük házuk felépítéséhez, fontos hogy figyelmet fordítsunk arra, hogy a víz semleges (7-es pH érték) és a kemény víz (7-es feletti pH érték) között legyen. Hogyha a víz puha (alacsony kalciumban), akkor a kalciumszintet márvány-, mészkô- vagy tengeri kagyló porral, vagy ezeknek a kisállatkereskedésben kapható készítményeivel lehet javítani.

Táplálék
Az almacsigákat nagyon egyszerûen lehet etetni, szinte akármit megesznek, amibôl képesek darabokat leszakítani és a szájukba tenni. Az olyan zöldségek, mint az uborka, spenót, répa és saláta, ezenkívül haleledel, más csigák és azok tojásai, alga, sósvízi rákok mind megteszik számukra.
Ahogyan elôzôleg említettük, a Pomacea diffusa az a csiga, amelyik csakis nagyon puha és halott vegetációt fogyaszt, és könnyebben etethetô haleledel-galacsinokkal vagy fôtt növényekkel, konzervspenóttal. Óvatosnak kell lenni, hogy ne tegyük zavarossá a vizet ezekkel a típusú eledelekkel.
Az adott táplálék mennyiségének arányban kell lennie szükségleteikkel. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szabad többet adni nekik attól a mennyiségtôl, mint amennyit meg tudnak enni mielôtt az a vízben rohadni kezdene. A túletetéstôl nem kell félni, de jó ötlet lehet kisebb akváriumok esetében a táplálék mennyiségének szabályozása, hogy elkerüljük a hulladékok túlzott termelôdését.
Mivel az almacsigák beleiben nagy mennyiségû, emésztést segítô mikroorganizmusok vannak jelen, a víz ködössé válhat ahogy ezek kicsapódnak az ürülékkel. Ez konkrétan nem káros, sôt akár a halak táplálékaként szolgálva elônyös is lehet. A jó szûrés és az eledel mértékének szabályozása csökkenthetik ezeket a mellékhatásokat.

Hômérséklet
Az almacsigák trópusi állatok (kivéve néhány nemzetséget, például a Felipponea és az Asolene, melyek tagjai szubtrópusi csigák), a víz hômérsékletének 18 - 28 °C között kell maradnia.
Az almacsigák mozgékonysága a hômérséklet emelkedésével növekszik, és 18 °C-on szinte teljesen inaktívak. A hômérséklet nem csak az aktivitás szintjét befolyásolja, de szintén nagyon fontos tényezô az életciklus lefolyásának sebességében. Magasabb hômérséklet esetén az életciklus (születéstôl halálig) lecsökken négy évrôl (alacsony hômérséklet esetén) kevesebb mint 1 évre, míg a szaporodási arány növekszik a hômérséklettel együtt.

Párosodó Pomacea diffusa csigák. A hím (bal oldalon) bevezeti szaporítószervét a nôsténybe (jobb oldalon).

Szaporítás
Az almacsiga-tenyésztés sikere sokmindenen múlik.
Elôször is szükséges egy hím- és egy nôsténycsiga, és ezzel fel is merül az elsô probléma: Hogyan tudjuk megállapítani, hogy mindkettônek a birtokában vagyunk? Sajnos gyakorlat nélkül nem könnyû észrevenni a különbséget. A biztonság érdekében a legjobb, ha több almacsigát tartunk együtt, hogy növeljük az esélyeket.
Ezután a csigák párosodása és a tojások termelése következik. A magas hômérséklet és a bôséges táplálék fogja ôket erre ösztönözni. Itt meg kell jegyezni, hogy ez eltarthat egy ideig és türelem szükséges hozzá. Az adott évszak befolyásolhatja a szaporodás aktivitását.
Ha már a tojások készek, akkor a nôstény éjszaka elhagyja a vizet és a tojásrakáshoz megfelelô helyet keres. Az akváriumban ez a falon vagy a fedôlapon lesz, míg tó esetében ez akármilyen a vízfelszín közelében lévô tárgyat jelenthet.
Nyilvánvalóan a csigáknak elég helyre van szükségük ahhoz, hogy a petéket a vízfelszín fölé rakják.

Tojások
A nôstény a tojásokat egyenként rakja le és erôsíti ôket egymáshoz egy szilárd csomóba. A tojások a lerakáskor puhák és tejszínûek, de néhány órán belül megkeményednek. Meghatározó színük (fajtól függôen fehér, zöld, rózsaszínestôl világos narancssárgáig terjedô) 1-2 nap után jelenik meg.
A petéknek nyirkosnak kell maradniuk, de nem nedvesnek és soha nem vízzel fedettnek, mivel úgy megfulladnának a kiscsigák. Általában ez nem jelent problémát olyan akváriumok esetében, amelyeknek van fedôlapja.
Megjegyzendô, hogy nem mindegyik almacsiga-fajnak vannak levegôre lerakott petéi. A közönséges Óriás Cölöpszarvú csigának (Marisa cornuarietis) például vízi tojásai vannak, melyeket egy zselészerû csomóba rak le.

Pomacea canaliculata nôstény petéket rak a vízfelszín fölé.

A Pomacea canaliculata világossárga petéi. A Pomacea diffusa tojásai rózsásabb színûek.

A Marisa cornuarietis vagy másnéven Óriás Cölöpszarvú csiga vízi tojáscsomója.

Kicsi Pomacea canaliculata csigák. Úgy néznek ki, mint szüleik miniatûr másolatai.

Kiscsigák
A kiscsigák 2-4 hét után (hômérséklettôl függôen) kelnek ki. A tojáscsomók besötétednek és végül a kiscsigák kieszik magukat és beleesnek a vízbe.
Mivel sok hal megeszi a kiscsigákat, ezért jó ötlet átteni ôket egy külön akváriumba. Míg elég nehéz megfogni a kicsi csigákat anélkül, hogy kárt okoznánk bennük, a kikelés elôtti tojáscsomókat elég könnyen tudjuk szállítani: nedvesítsük meg a tojásokat és a felszínt, amihez hozzá vannak erôsítve, majd várjunk egy kicsit. Aztán próbáljuk meg addig mozgatni a csomót a felszínen, amíg leválik, majd tegyük egy az új akváriumban lévô lebegô tárgyra.
Egy másik módszer szerint várjuk meg amíg a kiscsigák már majdnem kikelnek, aztán távolítsuk el a tojáscsomót anélkül, hogy tartanánk annak megtörésétôl. Helyezzük egy lebegô tárgyra vagy akár mossuk ki a kiscsigákat a csomagból úgy, hogy a vízben tartjuk és ujjaink között himbáljuk a tojáscsomagot. Ez a módszer nagyszámú egészséges kiscsigát biztosít, ha óvatosan csináljuk.
A kikelés utáni elsô nap alatt a kiscsigák puha algát, hulladékot és táplálékmaradékokat esznek. Egy stabil akváriumban ezek mindig megtalálhatók, de hiányozhatnak az új tartályban. Ezért készítsük el a csigás akváriumot legalább két héttel a kiscsigák kikelése elôtt, vagy etessük ôket apró haleledellel.
1-2 hét után a kiscsigák már képesek ugyanazt enni, mint szüleik.

Gyakori kérdések

Kártevôvé válhatnak-e az almacsigák az akváriumomban?
Nem, az akváriumban lévô almacsiga-populációt elég könnyû kordában tartani. A felnôtt csigákat és a petéket könnyû észrevenni. Csak el kell ôket távolítani, ha meg akarjuk elôzni a túlnépesedést.
Mennyi ideig fognak élni?
Az adott fajtól, a hômérséklettôl és más tényezôktôl függôen a várható élettartama egy almacsigának 1 évtôl több mint 4 évig terjedhet.
A csigám már több mint egy napja lebeg a vízben. Ez azt jelenti, hogy meghalt? Mit tegyek/tehetek?
Nem szokatlan az almacsigák esetében, hogy lebegnek, amikor sok levegô van a tüdejükben. Az sem szokatlan, ha napokig vagy akár hetekig mozdulatlanok, fôleg idôsebb almacsigák esetében. Szóval ha egy almacsiga napokig lebeg a vízben, akkor az még nem jelenti azt, hogy beteg vagy halott.
Habár ha a csiga kellemetlen szagot kezd árasztani vagy a teste nagyon elgyengül, akkor a csiga akár halott is lehet és rögtön el kell távolíni.
A halaim betegek és kezelni akarom ôket. Károsak lehetnek a különbözô kemikálok a csigáimra?
Az alapvetô szabály a halak betegségeinek legyôzésében, hogy olyan vegyi anyagokat használjunk, amelyek ugyan megölik a kórokozókat, de nincsennek kedvezôtlen hatással a halakra az organizmusok neurológiai/metabolisztikus különbségeinek köszönhetôen.
Azonban a csigáknak abban ahogyan a vegyi hatóanyagokra reagálnak több közös vonásuk van sok parazitával, mint a halakkal. Ezért ajánlott elkülöníteni a csigákat egy másik tartályba a kezelés alatt, hacsak nem vagyunk abszolút biztosak abban, hogy a használt termék nem tartalmaz a csigákra ártalmas anyagokat. És mivel a legtöbb betegséget okozó organizmus a halakon kívül nem tud tovább élni néhány napon túl, az elkülönített tartály isméltelt vízcseréjével a csigák visszahelyezésébôl származó esetleges újrafertôzôdés esélye minimalizálható. Ez alól a szabály alól azok a paraziták jelentenek kivételt, amelyek a halakkal vagy csigákkal élnek együtt, s azok a paraziták közvetítôi (fôleg vadon fogott halak / csigák esetében).
Itt látható azoknak a kemikáloknak a rövid listája, amelyek a gyógyítás dózisában mérgezôek vagy azok lehetnek a csigákra nézve:
-Zöld Malachit (régebben Édesvizi darakórt/Ichthyót vagy fehér foltokat, gombát és Bársonybetegséget vagy Oodiniumot kezeltek vele).
-Különbözô fajta organophoszphorusz féregirtók, példálul: formaldehyde, metriphonate, trichlorphon (= dylox, masoten, metriphonate, neguvon, trichlorophon), dichlorvos és mások, melyekkel olyan fertôzéseket kezeltek, amely mételyhez, kukacokhoz és tetvekhez kapcsolódott.
-metaldehyde avagy mulluscicide -Különbözô típusú vörösrezet tartalmazó gyógyszerek, melyekkel protozoát és gombás fertôzéseket lehet kezelni.
-Parricide D (Di-N-Butyl Tin Oxide, melyet a sisakosférgek, acanthocephala, trematódák, cestoda és kukacok eltávolítására használtak.
A csigák hallanak?
Nem, az almacsigáknak nincs füle és teljesen süketek.
Milyen jól látnak?
Vannak szemeik, melyekkel képesek lehetnének 'látni' környezetüket, de nem várhatunk túl sokat látóképességüktôl. Ez a szegényes látás arra szolgál, hogy megtalálják a világos és sötét helyeket.